EGY ÉVVEL EZELŐTT 2014. január 10. Sziasztok! Nora Cass vagyok, 16 éves és Torontóban élek anyukámmal, Liah Cass (40), apukámmal, Dave Cass (42). bátyáimmal, Joe (19) és Jace (22), meg a nővérem, Dinah (23) is velünk élt, de ő nemrég a barátjához költözött. Nekem van a legsegítőkészebb családom. De miért is? Azért, mert nyolcadikban sokat bántalmaztak az iskolában. Mindenki az alakom, a tetteim, magasságom és súlyom, képeim miatt bántalmaztak lelkileg, és ezekkel a dolgokkal engem nagyon tönkretettek idegileg. Minden éjjel álomba sírtam magam. Az utóbbi 5 hónapban már annyira tönkrementem, hogy kiposztoltam egy videót minden közösségi oldalamra. Én vagyok, amint vágom az ereim. Akkor 5 vágást csináltam a karomra. Miután nyolcadik osztályban sok rossz érzés alakult ki bennem, legtöbbjüket megállítottam. De ezek az érzések kilencedikben csak erősebbek és rosszabbak lettek. Egy nap mindez annyira megviselt, hogy hazaérve az iskolából öngyilkos akartam lenni, de az idősebbik bátyám hazaért a munkából időbe. A történtek után egy hétre bent fogtak a kórházban és minden nap nyugtatót kellett szednem. Anyukámnak javasolta az orvos, hogy minden nap iskola után menjek terápiára, amit anyu jó ötletnek is tartott, szóval iskola után még terápiára is járhattam, ahol kiadhattam magamból a dühöt. Plusz tiltanom kellett minden közösségi oldalról magam. Amikor az iskolába elmentem a folyosón, mindenki arról beszélt miért nem voltam iskolában azon az egy héten. Sírva hallgattam a hazugságokat. Amikor kezdtem a kilencediket anyuék átrakattak egy másik iskolába. Itt az első néhány hétben minden jó volt, de pár hét után a gazdag lányok kifogtak maguknak és állandóan piszkáltak, sohasem hagytak magamra. Minden délután azzal töltöttem az időm, hogy kitaláljam, hogy halhatok meg a legkönnyebben. Mindent megpróbáltam, próbáltam autó elé futni, felvágni az ereim, túladagolni magam, de semmi sem jött össze. Az iskolában mindenki sportolt valamit, de nekem nem ment. Ki lettem túrva, és azt se tudtam milyen az a csapatjáték. Úgyhogy, minden tesit azzal töltöttem, hogy ültem a padon és néztem a többi lányt, amint játszanak, szép alakjukat, hosszú hajukat. A teremben is mindig egy sarokba ültem. Egyedül. Soha nem volt barátom se, nemhogy legjobb barátom. Mindig én voltam a legbutább, legcsúnyább és legcsendesebb ember. Ha összeszámolom, 13 heg van a jobb alkaromon, 10x próbáltam már öngyilkos lenni, és 5x voltam már kórházban és 3 különböző iskolába jártam. Anya állatorvos, szóval jól keres, de felmondott csak azért, hogy velem lehessen itthon. Mint már mondtam, a nővérem a barátjával él, de hazajár figyelni rám, ha épp senki nincs itthon. Jace kollégiumban van, de most ő is hazajött egy kis időre mondván, hogy szeretne pihenni, Pedig tudom, hogy azért van itt hogy engem figyeljen, mint mindenki más. Joe-nak a haverjai a suliban vannak, úgyhogy ő az iskolában tart szemmel. Minden tesóm dolgozik rész-munkaidős állásban, de még így is pénz híján vagyunk, amióta anya felmondott. Az egyetlen akinek rendes állása van az apa, könyvelő, de ő meg rühelli ezt az állást, csak azért dolgozik ott, hogy legyen egy kis pénzünk. Mindenki a családban pokolban él. Miattam! Most egy hónapig nyugodtak lehettek, de ez máig tartott, holnap ugyanis vége a téli szünetnek. ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- UI: A KÉPEN, AMIN NORA SZÜLEI VANNAK AZ A KISBABA NORA. HA TETSZETT ÍRATKOZZ FEL OLVASD A BLOGOM TÖBBI RÉSZÉT IS SZAVAZZ OSZD MEG A BARÁTAIDDAL IS INSTAGRAM: V99917 TUMBLR: ONLY-JUST-A-DREAM-99 ASK.FM: CSAJ99 PUSZIL ÉS ÖLEL TITEKET: VANI <3
2016. január 12., kedd
I. rész
EGY ÉVVEL EZELŐTT 2014. január 10. Sziasztok! Nora Cass vagyok, 16 éves és Torontóban élek anyukámmal, Liah Cass (40), apukámmal, Dave Cass (42). bátyáimmal, Joe (19) és Jace (22), meg a nővérem, Dinah (23) is velünk élt, de ő nemrég a barátjához költözött. Nekem van a legsegítőkészebb családom. De miért is? Azért, mert nyolcadikban sokat bántalmaztak az iskolában. Mindenki az alakom, a tetteim, magasságom és súlyom, képeim miatt bántalmaztak lelkileg, és ezekkel a dolgokkal engem nagyon tönkretettek idegileg. Minden éjjel álomba sírtam magam. Az utóbbi 5 hónapban már annyira tönkrementem, hogy kiposztoltam egy videót minden közösségi oldalamra. Én vagyok, amint vágom az ereim. Akkor 5 vágást csináltam a karomra. Miután nyolcadik osztályban sok rossz érzés alakult ki bennem, legtöbbjüket megállítottam. De ezek az érzések kilencedikben csak erősebbek és rosszabbak lettek. Egy nap mindez annyira megviselt, hogy hazaérve az iskolából öngyilkos akartam lenni, de az idősebbik bátyám hazaért a munkából időbe. A történtek után egy hétre bent fogtak a kórházban és minden nap nyugtatót kellett szednem. Anyukámnak javasolta az orvos, hogy minden nap iskola után menjek terápiára, amit anyu jó ötletnek is tartott, szóval iskola után még terápiára is járhattam, ahol kiadhattam magamból a dühöt. Plusz tiltanom kellett minden közösségi oldalról magam. Amikor az iskolába elmentem a folyosón, mindenki arról beszélt miért nem voltam iskolában azon az egy héten. Sírva hallgattam a hazugságokat. Amikor kezdtem a kilencediket anyuék átrakattak egy másik iskolába. Itt az első néhány hétben minden jó volt, de pár hét után a gazdag lányok kifogtak maguknak és állandóan piszkáltak, sohasem hagytak magamra. Minden délután azzal töltöttem az időm, hogy kitaláljam, hogy halhatok meg a legkönnyebben. Mindent megpróbáltam, próbáltam autó elé futni, felvágni az ereim, túladagolni magam, de semmi sem jött össze. Az iskolában mindenki sportolt valamit, de nekem nem ment. Ki lettem túrva, és azt se tudtam milyen az a csapatjáték. Úgyhogy, minden tesit azzal töltöttem, hogy ültem a padon és néztem a többi lányt, amint játszanak, szép alakjukat, hosszú hajukat. A teremben is mindig egy sarokba ültem. Egyedül. Soha nem volt barátom se, nemhogy legjobb barátom. Mindig én voltam a legbutább, legcsúnyább és legcsendesebb ember. Ha összeszámolom, 13 heg van a jobb alkaromon, 10x próbáltam már öngyilkos lenni, és 5x voltam már kórházban és 3 különböző iskolába jártam. Anya állatorvos, szóval jól keres, de felmondott csak azért, hogy velem lehessen itthon. Mint már mondtam, a nővérem a barátjával él, de hazajár figyelni rám, ha épp senki nincs itthon. Jace kollégiumban van, de most ő is hazajött egy kis időre mondván, hogy szeretne pihenni, Pedig tudom, hogy azért van itt hogy engem figyeljen, mint mindenki más. Joe-nak a haverjai a suliban vannak, úgyhogy ő az iskolában tart szemmel. Minden tesóm dolgozik rész-munkaidős állásban, de még így is pénz híján vagyunk, amióta anya felmondott. Az egyetlen akinek rendes állása van az apa, könyvelő, de ő meg rühelli ezt az állást, csak azért dolgozik ott, hogy legyen egy kis pénzünk. Mindenki a családban pokolban él. Miattam! Most egy hónapig nyugodtak lehettek, de ez máig tartott, holnap ugyanis vége a téli szünetnek. ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- UI: A KÉPEN, AMIN NORA SZÜLEI VANNAK AZ A KISBABA NORA. HA TETSZETT ÍRATKOZZ FEL OLVASD A BLOGOM TÖBBI RÉSZÉT IS SZAVAZZ OSZD MEG A BARÁTAIDDAL IS INSTAGRAM: V99917 TUMBLR: ONLY-JUST-A-DREAM-99 ASK.FM: CSAJ99 PUSZIL ÉS ÖLEL TITEKET: VANI <3
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Drága Ikrem!
VálaszTörlésMint már említettem neked, én vagyok az első, egyben legnagyobb rajongód!!!
Már imádom a történetet, és az írásmódodat.
Norát annyira sajnálom. :( Szegényke, nehéz élete van...
Alig várom a folytatást: Húgod :D <3
Drága Ikrem. Köszönöm neked ezt a sok segítséget. Nélküled meg sem írtam volna. Hálás vagyok <3 Ja és igen, nehéz élete van Norának, de ez még csak a kezdet. :/ <3
Törlés