III. rész

-Jamie, ideje iskolába menni!- rázta meg valaki a vállam. Kinyitottam a szemem és anyu ült mellettem.
-Hány óra?- nyújtóztam ki.
-7 óra. Elaludtál, miután hajnali fél egykor feküdtél le.
-Szóval nem feküdtem le időben?- keltem ki az ágyból és mentem a gardróbomba.
-Hát nem épp.- sétált ki anyu a szobámból, én pedig felöltöztem. Felvettem egy fehér Adidasos pólót, egy szaggatott farmert és egy fehér patikát. A hajam simán leengedtem és hallgattam Dinah tanácsára, miszerint rakjak fel egy kis sminket.
Egy kicsi tust, szempillaspirált és matt rúzst tettem fel. Ezután kezembe kaptam a telefonom és lesétáltam a lépcsőn. Amikor lementem a lépcsőn egyedül Dinah, Joe és Jace voltak a konyhában.
-Hol van anya és apa?- sétáltam a szekrényhez a sültkrumplimé és a ketchup-é.
-Apa elment dolgozni, anya pedig állásinterjúra.- mondta Joe, miközben a sültkrumpliját rágta.
-Végre dolgozik valamit. Milyen állásinterjúra ment?-  fogtam egy villát és leültem enni.
-Állatorvos lesz újra, ha minden igaz.-mosolyodott el Joe.
-Örülök, hogy végre nem itthon ül.- mondtam.
-Miközben ettem felmentem Vine-ra és átnéztem az összeset. Azonban megakadt a szemem egy Shawn Mendesesen. Halványan elmosolyodtam, hogy milyen aranyos és vicces. Én csak arra vágyom, hogy az enyém lehessen. Megreggeliztem és elindultunk Joe-val a suliba.
Joe: Szép a szemed!
Én: Lehetne rosszabb is, de ez is pokolian fáj.
Joe: Elhiszem. De azért azt ugye tudod, hogy mindenki rólad fog beszélni?
Én: Tudod, mit? Nem érdekel mit mondanak mások. Azt beszélnek, amit akarnak. Semmit sem tudnak, amit én, szóval. Majd, ha átélik azt, amit én, akkor majd kibeszélhetnek.
Joe: Oppá! A kishúgom lassan észheztér.
Én: Hallgass már!- ütöttem bele a karjába játékosan.
Beértünk a suliba és odamentünk a haverjaihoz.
-Szia, No!- bátyám legjobb barátja, James jött oda hozzám és jó erősen megölelt.
-Hali,James!- öleltem vissza.
-Hogy vagy nagylány?- tette a vállamra a kezét.
-Jól, de nekem most mennem kell. Csak gondoltam köszönök nektek.
Amikor beléptem a terembe pont becsöngettek. Leültem a helyemre és a tanár csalódottan nézett rám.
-Hogyhogy ilyen korán, Ms Cass?- sétált a padomhoz.
-Nem szerettem volna késni, mint tegnap.-mosolyodtam el.
-Oh, hát ez nagyszerű.-mondta, miközben visszasétált az asztalához.
Mindenki lassan beszállingózott a terembe és csúnya nézéssel díjaztak.
Lassan kicsöngettek és felkeltem a helyemről, de Lily és bandája nekem jöttek.
-Szép a szemed!- mosolygott rám gúnyosan.
-Szép a hajad.-szóltam vissza.
Csak megforgattam a szemem és tovább mentem.
A következő óráról is kicsit késtem.
-Ms Cass, késett.- üvöltött a tanár. Mindenki elkezdett nevetni, kivéve Shawn-t. Leültem a helyemre és a tanárra figyeltem.
Végre az utolsó órának is vége lett és elindultam Joe autójához, mert megbeszéltük, hogy ott várjam meg. Oda mentem, ahova reggel parkolta az autót, de ott nem volt autó, főleg nem az övé. Zavartan elindultam gyalog. Sétáltam a járdán, amikor Lily, Melissa és Clarissa lecsaptak a flancos autójukkal. Január van, szóval elég hideg is, szóval elkezdtem vancogni.
-Sok sikert!- kiáltott utánam, miután lefordultak.
-Sok sikert!- morogtam magamnak.
-Itt is van!- hallottam magam mögül a kiabálást. Megfordultam és egy csapat lány futott felém. És is nekieredtem, és ahogy csak tudtam futottam, hátra se néztem, de féltem. Az első utamba eső helyre mentem, ami egy park volt. Hátranéztem, hogy követnek-e még, de véletlen nekimentem egy fának és utolértek.
Elvették a telefonom, a cipőm és a hátizsákom. Fájdalmamban elkezdtem sírni. Mezítláb voltam, telefon és hátizsák nélkül. Annyira fájt mindenem, hogy leültem az első padra, amit megláttam. Mialatt a padon ültem kisírtam a szemem. Hogy fogok most hazamenni? Hogy fogok akárkit is felhívni? Azt se tudom hol vagyok. Nagyon fáj mindenem.
-Szia... Jól vagy?- hallottam valaki hangját pár lepésre tőlem. Felnéztem és Shawn volt az pár másik fiúval. Focimezben voltak és volt náluk egy focilabda.
Nekem a sminkem totálisan szét volt kenődve. Na épp ezért nem hordok sminket, mert szétsírnám. Nem tudtam megszólalni, úgyhogy csak megráztam a fejem.
-Mi a neved?- hajolt fölém egy barna hajú barna szemű srác.
-Nora, tudom. Az osztályomba jár.- mondta Shawn a fiúknak.
-Jól vagy, Nora?- kérdezte egy másik barna hajú és barna szemű srác.
-Nem akar beszélnk, nem veszitek észre?- szólt közbe egy feketés hajú srác.
-Szükségem lenne egy telefonra.-szipogtam.
-Tesség.- nyújtotta mindenki felém a sajátját.
Halványan rájuk mosolyogtam.
-Hé. Mosolyt csaltunk az arcára.- mondta egy hosszabb hajú srác.
-Oké. De kinek a telefonját szeretnéd?- kérdezte egy szőke srác. Ránéztem a telefonjaikra és végül Shawn szürke iPhone-ját választottam.
-A kedvenc színem a szürke.- mondtam magyarázatképp. Joe-t hívtam, mivel ő hagyott magamra.
*becsöng*
Joe: Igen?
Én: Szia, itt No! Mi a francért hagytál ott a suliba?-vettem mély levegőt.
Joe: Úristen No, sajnálom. Merre vagy?
Én: Egy sulihoz közeli parkba. Ide futottam, mert egy csapat lány üldözött.-sírtam el maga.- Elvették a telóm, a patikám és a hátizsákom is.
Joe: De kik voltak azok?
Én: Nem tudom. Nem ismerem őket.
Joe: Oké, mindjárt indulunk. És tényleg sajnálom, No!
Amikor visszaadtam a telefont Shawnnak mindenki aggódva nézett rám.
-Ki tette ezt veled?- kérdezte a barna szemű, barna hajú srác.
-Mint már mondtam, nem tudom.-kezdtem el sírni.
-Hé. Ne sírj.- mondta a feketés hajú srác, miközben letörölte a könnyeim.
-Miért ne? Hetedik óta bántalmaznak. Hidd el nem ez a legrosszabb dolog, ami velem történt.- nyeltem egy hatalmasat.
-Ki volt az, aki egy ilyen szép lányt bántott?- kérdezte meg a szőke hajú srác.
-Ki nem?- próbáltam elkerülni a szemkontaktust a fiúval. -Egyedül hagynátok?- kérdeztem meg őket, mielőtt még újabb kérdéseket tettek volna fel.
-Persze.- mondta a hosszabb hajú srác, majd elindultak vissza a focipályára, Shawn azonban mellettem maradt.
-Hé, kérdezhetek valamit?- szólalt meg.
-Aha.- mosolyodtam el halványan. Amikor feltette volna a kérdést, megjöttek a tesómék.
-Gyere, No!- futott felém Jace. Elrántott Shawn mellől, mielőtt ő bármit mondott volna. És beültem Dinah mellé hátra, ő pedig visszasétált a pályára.
-Mi a fene történt? Mindent tudni akarok.- kérdezett meg nővérem.
-Nem tudom. Sétáltam haza és Lily-ék lecsaptak. Aztán még mielőtt lekanyarodtak volna annyit mondtak, hogy sok sikert. És aztán hátrafordultam és kb 10 lány futott utánam. Elkezdtem futni, de utolértek és elvették a cuccaim. Aztán odajöttek hozzám a fiúk és én Shawn telójáról felhívtalak titeket. Ő az osztálytársam.- meséltem el nekik mindent, ami történt.
-Csak várják meg a ribancok, hogy találkozzak velük.- nézett nővérem maga elé idegesen.
-Ez az én hibám. Meg kellett volna keresselek hamarabb.- mondta szomorúan Joe.
-Ez senkinek sem a hibája. Jól vagyok.- emeltem fel a kezem.
-Meg kell mondanunk mindent anyuéknak.- Jace nézett rám a visszapillantó tükörből.
-Miért? Van egy jó munkája és nem akarom, hogy újra felmondjon.- emeltem fel a hangom.
-Különben meg szerintem tudják.- mondta Jace.
-Hát lehet. Én csak azt akarom, hogy normális életünk legyen.- vontam meg a vállam.
Amikor hazaértünk anyáék már a kapuban vártak minket. Már mindent tudnak. Odafutottam anyához és megöleltem.
-Kérlek ne aggódj miattam, én jól vagyok. És kérlek ne is haragudj rám.
-Nem vagy bajban No. Örülök, hogy nincs semmi bajod.- símitott végig a hátamon.
-Anya, ellopták a telefonom, ki kell nektek fizetnem.-indultam fel a szobámba a zsebpénzemé.
-Nem No, nem kell kifizetned nekünk semmit se. Minden rendben, visszaszerezzük a telefonod.- állított meg apa.
-Most pedig menj és pihenj egy kicsit.-puszilta meg arcom Dinah.
-Oké. Szeretlek titeket.-öleltem meg mindenkit, mielőtt felmentem volna a lépcsön.
Felmentem a fürdőszobámba és fürdeni készültem. Levetettem a ruháim és beálltam a tuskabinba. Megmostam a hajam és hagytam, hogy végig follyon testemen a víz. Tusolás közben mindig végiggondolom a napot. Kik azok a fiúk? Miért maradtak mellettem, amíg nem jöttek tesómék? Miért hívtak engem szépnek?
Miután kiléptem tuskabinból megtörölköztem, majd elkezdtem kifésülni a hajam. Felvettem a kikészített alsóneműt és átsétáltam a szobámba. Ott kerestem a szekrénybe egy fehér rövidujjút és egy rövid farmert, felöltöztem és a derekamra kötöttem egy piros kockás inget.
-Pár ember téged vár az ajtóban.- szólt be szobámba nővérem.
Nagyon fáradt voltam, úgyhogy lassan mentem le a lépcsön. Lehet, hogy Lily, Melissa és Clarissa azok, de az is lehet, hogy a lányok akik kergettek.
Mielőtt kinyitottam volna az ajtót vettem egy mély levegőt. Nagyon meglepődtem. A fiúk voltak a parkból, de Shawn nem volt köztük.

II. rész

-Miért nem vagy még felöltözve életem? Egy új év kezdődik.-sétált be a szobámba Dinah. Sétált volna a gardróbomba, de meglebegtettem előtte a kikészített ruhákat. Lazán akartam felöltözni. Egy rózsaszín inget, egy fekete cicanadrágot, hozzá a kedvenc barna csizmám és kardigánom vettem fel. Kiegészítőként beraktam a rózsaszín gyönyfüggőm és egy láncra hasonlító nyakláncot. Sminkelni nem szokásom -na meg nem is tudok-, de ma még arra is lusta voltam, hogy megcsináljam a hajam, úgyhogy csak megfésülködtem. Amióta elkezdődött ez az egész zűr, azóta egyre kevésbé érdekel, hogy miben vagyok, vagy akár hogy nézek ki.
-Nem engedhetem, hogy így menj iskolába első nap. Vegyél fel valami cukibbat vagy szexisebbet.
-Nincs se cukibb, se szexisebb ruhám, úgyhogy erről ennyit.- sétáltam be a fürdőbe fogatmosni.
-Válassz valamit az én ruháim közül. Egyforma magasak vagyunk.-sétált utánam. (I.M.: Dinah modell, szóval ő sokkal fittebb.)
-Aranyos vagy Dinah, csak én nem vagyok oda az ilyen ruhákért, úgyhogy köszi,de nem!- indultam le a konyhába. A telóm nyomkodtam, amit most karácsonyra kaptam.
Anyuék nagyon féltenek,  úgyhogy mindent megkapok, amire vágyok. Leültem reggelizni nővérem és Joe közé. Anya elém rakta a teli tányért.
-Köszi anyu!- haraptam bele a szendvicsembe. Imádom anyu szendvicseit, mert van benne minden. Ebbe van zöldség is, meg sonka is. Pont tökéletes. Mivel sokat eszek, én még kaptam egy tükörtojást is.
-Szívesen kicsim! Biztos akarsz ma iskolába menni?- kérdezte anya aggódva, miközben mosta el a sütőt, amiben sütötte a tojást.
-Anyu! Egész decemberben kórházban voltam, nem hiányozhatok tobbet, mert kivágnak.- mosolyodtam el halványan.
-Oké, de ha bármi történik tudod mit kell tenned!
-Persze. Ja és. Nektek vissza kellene mennetek dolgozni. Én jól vagyok, meg amúgy is itt van nekem Joe.- kacsintottam fiatalabbik bátyámra.
-Aggódok, kicsim. Még ha lesz is állásom egyenlőre csak rész-munkaidőst vállalok.- ölelt meg
-Már kezdetnek így is jó.-pusziltam meg az arcát.
-Mennem kell, máris késésben vagyok. Szerencsés napot, No! ( Nore beceneve a No.) Apa még köszönt egy utolsót mindenkinek mielőtt elhagyta volna a házat.
Miután megettem reggelim elmostam a tányérom és vártam Joe-ra, hogy elkészüljön. Mire elkészült addigra a kulcs már a kezemben volt.
-Sziasztok!- pusziltam meg Dinah-t és Jace-t. Anyut hagytam utolsónak. Kisétáltunk az autóhoz és én bepattantam az anyósülésre. Miután bekapcsoltam magam egyenest mentem tumblizni.
-Nora ne csináld ezt, azt akarom, hogy végre legyen egy jó napod! És ehhez az kell, hogy ne tumblizz.- fordult vissza Joe a kormányhoz, és az utat figyelte.
-Kíváncsi vagyok, az emberek mit fognak szólni.- suttogtam mozdulatlanul, telefonom figyelve.
-Nora, tedd el a telód!- emelte fel bátyám a hangját.
-Jólvan, nem kell kiakadni. Tettem el a telóm a zsebember, de mivel mindketten csöndben voltunk, inkább kapcsoltam zenét. Justin Bieber Sorry-ja ment épp a rádióba. Imádom ezt a zenét, úgyhogy elkezdtem énekelni. Joe csak nevetett rajtam.
Kiszálltunk a kocsiból, és engem elfogott az idegesség.
-Uhh, idegesebb vagyok, mint gondoltam.-suttogtam a szavakat a bátyámnak.
-Ne aggódj, én itt vagyok. Merre szeretnél menni?- tárta szét a karját. -Nem, Joe. Menj a barátaidhoz. Úgyis rég beszéltél velük.- fordultam a társaság felé.- Nem mondom el anyának, nyugi.- súgtam oda neki nevetve. 

-De biztos vagy ebben,No?- nézett rám aggódva.
-Jól vagyok. Amúgy is. Bármelyik pillanatban becsöngethetnek. Meg az igazgatóiba kell mennem. Változott szerintem az órarendem.- öleltem meg. Ő adott egy puszit, majd elindult a barátai felé.
-Nagyon szerencsés, hogy ilyen barátai vannak, mint ők.- suttogtam magam elé. Nagyon boldog mindig, ha a barátaival lehet.
Az igazgatóiba mentem. Az igazgatóval, Mr. Somersszel régóta jóban vagyunk.
-Helló, Mr. Somers.-kopogtem be az ajtón.
-Igen? Ó, szia, Nora. Már régóta nem láttalak, hogy vagy?- kelt fel a székéből és ölelt meg.
-Már ön is hiányzott.- öleltem vissza.
-Gyere be, foglalj helyet és beszélgessünk!
Leültem és elkezdtünk beszélgetni.
Mr. Somers: Hogy ment a terápia? Milyen volt a szünet? ( tudja, hogy egész decemberben kórházban voltam)
Én: Öhm... A terápia fárasztó, de viszont hatásos. És a szünet is oké volt.- kuncogtam el magam.- A karácsonyt kórházban töltöttem.
Mr. Somers: Örülök, hogy jól megy a terápia. És minek köszönhetem a látogatásod?
Én: Ja, igen. El szeretném kapni az új táblázatomat.
Me. Somers: Lássuk csak!
Oda lépett a számítógépéhez és az ujjai máris a billentyűzetet szántották. Hallottam a csengőt, de én Mr. Somersszal maradtam.
-Meg is lennénk.- tartott a kezében egy papírt.- Ez az órarended, ez pedig igazolás, mert az első óráról késtél.- nevette el magát.
-Oké. Viszlát, Mr. Somes.- léptem ki a folyosóra. Megnéztem a papírom, hogy mégis hova kell mennem. A papír szerint Ms. Fray-jel van órám. Elindultam a terem felé. Bekopogtam és egy szőke tanárnő fogadott.
-Jó napot!- mosolygott, miközben beléptem a terembe.
-Jó napot! Változott az órarendem és itt van első órám.-suttogtam gyorsan és odaadtam a tanárnőnek az igazolást.
-Ó, igen. Ő Nora Cass és most jött közénk. Köszönjetek neki!- mondta a valaha volt legjobb tartással. Senki se köszönt, csak nevettek.
-Oké, mindegy. Ülj le valahova.- adta vissza az órarendem. Szétnéztem az osztályban, hol van hely, de megakadt a szemem pár ismerősön. Lily-n, Clarissan és Melissan. Ők azok, akik miatt öngyilkos lenni.
Ez az óra végülis gyorsan elmúlt. Amíg a tanárnő a táblára írt, addig a picsák papírgalacsinokat dobáltak hozzám. Amikor végre kicsengettek lassan felálltam és a lányok mögött mentem.
-Nora erősnek mutatja magát, de én tönkre fogom tenni.- mondta Lily a bandájának. Mindenki tudja, hogy ő a főnök.
-Igen. Meg azt hiszi, hogy most népszerű lett, pedig ugyanaz az ember aki maradt.- helyeselte Clarissa. A szavai a földre taszítottak.
-Ugyan lányok. Kár róla beszélni. Inkább menjük átöltözni. Tudjátok, tesink lesz.
Elbicegtem a második órámra, de innen is késtem kicsit. Amikor beléptem az osztályba mindenki rámnézett. Széltnéztem a társaságon és megakadt a szemem Rajta. Shawn Mendes, a legszexibb, leghíresebb srác az iskolába, és még a hangja is rohadt jó. Már régóta bele vagyok esve, de ez kezd reménytelen lenni, mert a Lily-féle lányokkal van jóba.
-Szia. Ki vagy te?- mutatott rám a tanár ráncos ujjával.
-Nora vagyok és változott az órarendem, azért vagyok itt.- adtam át neki a papírt.
-Oké, ide ülj le!- mutatott a Shawn melletti helyre. Kezdtem elpirulni, de attól leültem, ahogy mondta. Shawn a füzetébe nézett és úgy tűnt észre sem vett.
-Oké, osztály. Van egy új tanulónk, Noah.
-Nora.- javítottam ki. Mindenki elkezdett nevetni, hogy a tanár elolvasta a nevem.
Ez az óra is gyorsan elmúlt, úgyhogy mehettem enni. Fogtam a kajám és elindultam a menzára, hogy keressek magamnak helyet, ahova leülhetek. Megláttam egy üres asztalt és elindultam oda, de valaki rám borította a spagettit. Mindenki rajtam nevetett meg fényképeztek.
-Ez történik, ha valaki el akarja venni az asztalunk.- ült mosolyogva az asztalnál Lily. Felment bennem a pumpa és a narancslevét a fejére öntöttem.

Amikor felébredtem idegen helyen taltam magam. Joe mellettem ült, anya pedig egy nővel beszélt.
-Hol vagyok?- ültem fel óvatosan.
-Kórházban. Lily jól fejbevágott.- szorította össze a fogát bátyám.
-Akkor ezt érzem?- kaptam a fejemhez.
-Anyu majd hazavisz, nekem vissza kell mennem a sulib. Otthon találkozunk.-puszilta meg a homlokom, és kiment a teremből. Hirtelen erős fájdamat éreztem a fejemben, úgyhogy inkább visszafeküdtem.
Egy idő után anya bejött, gondolom mindent megbesztek az ápolónővel.
-Gyerünk!- segített fel.
-Sajnálom!- suttogtam, miközbem sétáltunk le a lépcsőn.
-Oh, No. Ez nem a te hibád. De máskor ne vágj vissza, mint most.- dörzsölte meg a hátam.
-De miért kell hazamennem?- zavarodtam össze.
-Mert nem fognak mégegyszer annyira tönkretenni.
-De anyu. Én végig akarom csinálni középsulit.
-Tudom kicsim, de lassítanod kell. Apáddal azon is gondolkodtunk, hogy magántanuló legyél.
-Ó, tényleg?- akadtam ki.- Miért nem lettem már hamarabb magántanuló?- zavarodottnak tűnt.- Na, ezt az egyet nem értem csak. Miért most jut eszetekbe?

Mikor hazaértünk kettesével léptem,hogy hamatabb felérjek a szobámba. Bekapcsoltam a laptopom és elindítottam a Vámpírnaplókat.

I. rész

                             

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                EGY ÉVVEL EZELŐTT                                                                                                                           2014. január 10.                                                                                                                                          Sziasztok! Nora Cass vagyok, 16 éves és Torontóban élek anyukámmal, Liah Cass (40), apukámmal, Dave Cass (42). bátyáimmal, Joe (19) és Jace (22), meg a nővérem, Dinah (23) is velünk élt, de ő nemrég a barátjához költözött. Nekem van a legsegítőkészebb családom. De miért is?                            Azért, mert nyolcadikban sokat bántalmaztak az iskolában. Mindenki az alakom, a tetteim, magasságom és súlyom, képeim miatt bántalmaztak lelkileg, és ezekkel a dolgokkal engem nagyon tönkretettek idegileg. Minden éjjel álomba sírtam magam. Az utóbbi 5 hónapban már annyira tönkrementem, hogy kiposztoltam egy videót minden közösségi oldalamra. Én vagyok, amint vágom az ereim. Akkor 5 vágást csináltam a karomra.                                                                                         Miután nyolcadik osztályban sok rossz érzés alakult ki bennem, legtöbbjüket megállítottam. De ezek az érzések kilencedikben csak erősebbek és rosszabbak lettek. Egy nap mindez annyira megviselt, hogy hazaérve az iskolából öngyilkos akartam lenni, de az idősebbik bátyám hazaért a munkából időbe. A történtek után egy hétre bent fogtak a kórházban és minden nap nyugtatót kellett szednem.    Anyukámnak javasolta az orvos, hogy minden nap iskola után menjek terápiára, amit anyu jó ötletnek is tartott, szóval iskola után még terápiára is járhattam, ahol kiadhattam magamból a dühöt. Plusz tiltanom kellett minden közösségi oldalról magam. Amikor az iskolába elmentem a folyosón, mindenki arról beszélt miért nem voltam iskolában azon az egy héten. Sírva hallgattam a hazugságokat.                                                    Amikor kezdtem a kilencediket anyuék átrakattak egy másik iskolába. Itt az első néhány hétben minden jó volt, de pár hét után a gazdag lányok kifogtak maguknak és állandóan piszkáltak, sohasem hagytak magamra. Minden délután azzal töltöttem az időm, hogy kitaláljam, hogy halhatok meg a legkönnyebben. Mindent megpróbáltam, próbáltam autó elé futni, felvágni az ereim, túladagolni magam, de semmi sem jött össze.                                                                                                              Az iskolában mindenki sportolt valamit, de nekem nem ment. Ki lettem túrva, és azt se tudtam milyen az a csapatjáték. Úgyhogy, minden tesit azzal töltöttem, hogy ültem a padon és néztem a többi lányt, amint játszanak, szép alakjukat, hosszú hajukat. A teremben is mindig egy sarokba ültem. Egyedül. Soha nem volt barátom se, nemhogy legjobb barátom. Mindig én voltam a legbutább, legcsúnyább és legcsendesebb ember. Ha összeszámolom, 13 heg van a jobb alkaromon, 10x próbáltam már öngyilkos lenni, és 5x voltam már kórházban és 3 különböző iskolába jártam.               Anya állatorvos, szóval jól keres, de felmondott csak azért, hogy velem lehessen itthon. Mint már mondtam, a nővérem a barátjával él, de hazajár figyelni rám, ha épp senki nincs itthon. Jace kollégiumban van, de most ő is hazajött egy kis időre mondván, hogy szeretne pihenni, Pedig tudom, hogy azért van itt hogy engem figyeljen, mint mindenki más. Joe-nak a haverjai a suliban vannak, úgyhogy ő az iskolában tart szemmel. Minden tesóm dolgozik rész-munkaidős állásban, de még így is pénz híján vagyunk, amióta anya felmondott. Az egyetlen akinek rendes állása van az apa, könyvelő, de ő meg rühelli ezt az állást, csak azért dolgozik ott, hogy legyen egy kis pénzünk. Mindenki a családban pokolban él. Miattam! Most egy hónapig nyugodtak lehettek, de ez máig tartott, holnap ugyanis vége a téli szünetnek.                                                                                                                                                                                                                                                              -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------                                                                                                                                                                      UI: A KÉPEN, AMIN NORA SZÜLEI VANNAK AZ A KISBABA NORA.                                        HA TETSZETT ÍRATKOZZ FEL                                                                                                            OLVASD A BLOGOM TÖBBI RÉSZÉT IS                                                                                           SZAVAZZ                                                                                                                                                  OSZD MEG A BARÁTAIDDAL IS                                                                                                        INSTAGRAM: V99917                                                                                                                            TUMBLR: ONLY-JUST-A-DREAM-99                                                                                                 ASK.FM: CSAJ99                                                                                                                                      PUSZIL ÉS ÖLEL TITEKET: VANI <3